Amiről most beszélni szeretnék, az egy alapvető kérdés amit amióta ember az ember megkérdez. Gondolom innen rájöttél, hogy egy filozófia kérdésre utalok rá, amikre általában az emberek azt mondják, hogy hülyeség egy értelmetlenségen gondolkodni...pont azért mert nem képesek túllátni a materiális[anyag és mechanizmusokon alapuló] világon. Ez a kérdés, hogy " Mi ez? ".

 A " Mi ez?" kédés alatt értem, hogy mi a lét, avagy mi az ami maga lét. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs mert a materiális világba megnyílvánul és kivetíti magát, mint egy absztrakt festmény. Bizonyítás: A fejemben megszületik a mondat[spirituális-szellemi megnyílvánulása a létnek] és leírom [materiális- anyagi megnyílvánulás].

 Tehát ami van a világon, ami él a földön vagy egyszerűen van az létezik.Ezt megkérdejelezni nem tudjuk. DE mindig így lesz?! sohasem lehettünk abban biztosak, hogy például holnap vagy 10 év múlva nem üt el az autó vagy hogy örökké élünk. Ebből rájövünk arra, hogy minden véges. Tehát minden változik. Ókori görög filozófusok ezt megprobálták megfogalmazni, mint: lógosz, tűz, víz, atom avagy a "meghatározhatatlan". Tehát akkor abban biztosak lehetünk, hogy ezek a változok a kérdés megmarad "Mi a lét?" avagy "Mi az ÁLLANDÓ?". Ezekre a kérdésekre rengeteg metafizikum probálta megtalálni a választ(hyloizmus, spritualizmus, materializmus). Mind fektettek le igazságokat és észszerű lógikai gondolatokat, de abban a pillanatban, hogy megprobálták meghatározni a létet/állandót/meghatározhatatlant, mind hamisnak bizonyoltak.

Hogy miért? Mert mind úgy fogták fel a létet mint egy "objektum" ami rajtam kívüli. Ha lét az mi magunk is vagyunk és mi mint objektum, tehát kivül álló valaminek fogjuk fel ezt akkor az már csak egy része a létnek. Mint objektum, mi felé orientálodunk. Ha megfordítjuk a "viszonyt" akkor mi válunk a gondolkodásunk tárgyává, ami önmagáról gondolkodik. Ezt a kettőséget nevezük "alany-tárgy dichotomiának". Schopenhauer mondta: " Nincs tárgy alany, s alany tárgy nélkül." 

Mit jelent az alan-tárgy dichotomia? A szétválaszthatatlanságot, hogy az egyik a másik nélkül nem létezik.(ez csak egy állítás, szerintem elképzelhető, hogy létezik olyan lény vagy nevezük "akármi"-nek, ami képes  gondolkodni, de mivel anyagi(evilági) megnyílvánulása nincs ezért evilági érzékszervekkel nem képes kapcsolatot teremteni - erre a témára később rátérek - valószínűleg ez a valami lehet az amit a vallások "Istenként" definiálnak.) 

 Képzelj el egy egyenest. Ez az egyenes végtelen hosszú és ez jelképezi a mindenséget/létet. A végtelent nem tudjuk meghatározni, mert meghatározatlan. Onnantól kezdve, hogy ezen az egyenesen kijelölünk egy pontot már meghatároztunk valamit ami nem az egész tehát nem a lét, hanem annak csak egy része. Az elmélet ott fulladt meg amikor mi meg akartuk határozni a meghatározatlant, mert onnantól kezdve h én elkezdek tárgyilagosan beszélni róla már meghatároztam valamit. Mert a nyelvünk "jelképei" és "szimbólumai" mind meghatároznak valamit és az ember mindig azért szenved, hogy rendszereze a körülötte lévő dolgokat. Tehát a létet csakúgy ismerhetjük meg ha mi magunkat, mint belső részeit a létnek teszük meg és gondolkodunk önmagunkról, de kifejezni sohasem lehet, csak annyit tudunk mondani, hogy van valami "ÁTFOGÓ TARTALOM" amit "Létnek' definiálunk. 

Az új kérdés: "Miért probálja az ember rendszerezni és megismerni a körülette lévő dolgokat?" Ezt részletezem következő postomban. Annyit elárulok, hogy köze van az alapvető emberi ösztönhőz a Boldogsághoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.